Sziasztok!
Megérkezett a blog Trailer videója is, remélem tetszeni fog nektek.:)
A résszel nem sokára érkezem.:)
Chapter 8 Part 1
Hol is kezdjem?! Pár nap leforgása alatt új családom lett, új iskolába járok egy számomra teljesen idegen városban. Szüleimet megölték aminek szemtanúja lehettem, legbelül darabokra törtem, de igyekszem az új család előtt nem mutatni, így is hatalmas teher lehet számukra még egy embert ellátni élelemmel és ruháztatni. Nagyon sokkal tartozom a Smith családnak amiért befogadtak ezért a brooklyni stílust próbálom mellőzni és a legjobban viselkedni, hogy ne kerüljünk összetűzésbe velük. Összetehetem a két kezemet amiért Ők találtak rám.
Másodjára megyek ebbe az iskolába, tegnap voltunk beiratkozni. Tudtam, hogy nem az lesz a legjobb napom, de azért mégis jobb fogadtatásra számítottam, a lányok megvetve néztek végig rajtam. Nem tudom, hogy mit ronthattam el ilyen gyorsan, de úgy érzem már kiközösítettek. Pedig csak annyit csináltam, hogy ebédnél Maddy és Rhydian mellé ültem.
Kora reggel kidobott az ágy, egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Egy órán keresztül csak feküdtem és bámultam a plafont. A gyomrom ököl méretűre szorult össze az idegességtől ez lesz az első igazi napom az iskolában. Nem lesz könnyű. Minden lehető rossz dolgot ami ma csak történhet összegyűjtöttem magamban amitől még idegesebb lettem.
Olyan hat óra körül kimásztam az ágyból és elfoglaltam a fürdőszobát. Levettem a pizsamámat amit rendetlenül a földre hajítottam. Megengedtem a csapokat és beálltam a víz alá amitől teljesen felfrissültem. Véletlenszerűen kiválasztottam egy tusfürdőt a polcról megszagoltam, liliom illata volt. Bekentem vele testem minden porcikáját. Igyekeztem lassan csinálni a dolgokat, hogy teljen az idő, de nem igazán sikerült. Leöblítettem magamról, elzártam a vizet majd kiszálltam. Testem köré tekertem a törölközőt, felszedtem a földről az odahányt ruhadarabjaimat és bementem a szobába ahol Maddy még aludt. Nem akartam nagy zajt csapni ezért megpróbáltam halkan kivenni a ruháimat, amiket tegnap kaptam Mrs. Smithtől. Kiválasztottam egy fekete nadrágot amit egy barna övvel dobtam fel, fehér pólót és egy világos farmer kabátot. Mivel még nem kaptam meg az egyenruhámat ezért még abban mehetek amiben szeretnék, ez egy tök átlagos szett amivel remélem nem vívom ki a tanárok haragját. Rápillantottam az órára ami hat óra tizenöt percet mutatott. Nem akarom elhinni, hogy ennyire gyors vagyok, mikor otthon mindig mindenhonnan elkéstem. Lábujjhegyen próbáltam elsétálni az ajtóig amikor a padló nyikorogni kezdett.
- A fas... - gyorsan a számra csaptam, mert nem akartam felébreszteni a lányt és még azért, mert a brooklyni stílus nem ide való nem káromkodhatok. Maddy morgott és fordult egyet. Idegesen kifújtam a levegőt és tovább haladtam. Magam mögött becsuktam az ajtót és a konyha felé vettem az irányt. Még senki sem volt ébren. Arra gondoltam, hogy csinálok nekik reggelit hálám jeléül.
Istenem Brie olyan hülye vagy, egy reggelivel nem lehet kifejezni a háládat - szúrtam le magamat gondolatban.
Semmi baj! Ne idegesítsd fel magadat ilyen apró dolgokon, megcsinálod és kész - folytattam magamban. Tisztára mint egy skizofrén.
Úgy döntöttem, hogy palacsintát fogok nekik
sütni. A palacsintákat nutellával kentem meg majd háromszög alakúra
hajtottam és rátettem a tányérokra. Kidíszítettem a tányérokat egy - egy
gombóc fagyival, pár eper darabbal és sok tejszínhabbal. Mr és Mrs Smithnek főztem kávét, megterítettem és vártam, hogy ébredezzenek. Közben magamnak is töltöttem egy pohár kávét amit lassan kortyolgattam. Majd nekiálltam elmosni a piszkod edényeket, Mrs Smithnek tegnap sok dolga volt így nem ért rá ezért megcsináltam helyette. Hangokat hallottam a hátam mögül ezért megfordultam.- Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyogtam rá.
- Hahaha de vicces kedve van már korán reggel valakinek - gúnyolódott. - Mi ez a finom illat?
- Palacsinta - mutattam az asztalra. - hogy iszod a kávét?
- Sehogy, nem szeretem - mosolygott. Odaszaladtam kihúztam neki a széket, helyet foglat majd betoltam.
- Igazi úri ember vagy - nevetett.
- Oh! Ne fényezd az egomat - igazítottam meg a hajamat. Felemeltem a pulton heverő bögrémet és belekortyoltam a forró kávéba.
- Ez nagyon finom lett! Máskor is csinálj ilyet! - vigyorgott és tömte magába reggelijét.
- Talán - mosolyogtam.
- Köszönöm szépen - mondta mikor jó ízűen elfogyasztotta. - Sietek az öltözéssel nem akarom, hogy miattam kerülj az első napodon büntetésbe - azzal el is viharzott.
Elmostam Maddy tányérját is.
- Jó reggelt konyhatündérke - mosolygott büszkén Mrs Smith.
- Szép reggelt - fordultam meg.
- Ezt te sütötted? -döbbent le.
- Igen, arra gondoltam, hogy megkímélem a reggeli csinálásától - mosolyogtam szelíden.
- Nagyon aranyos vagy! Nyugodtan tegezz már a családunk tagja vagy - megsimogatta a buksimat. Válaszként bólintottam.
- Brie indulás! - futott ki Mads a szobából, táskáját ledobta az ajtó előtt felhúzta bakancsát és nyitotta az ajtót. - Szia anya! - kiáltotta.
- Viszlát! Azaz szia - zavarodtam meg és a lány után futottam.
Felszálltunk a buszra majd leültünk egymás mellé.
- Ideges vagy? - kérdezte.
- Nem - hazudtam.
- Látszik rajtad - nevetett. - Nyugi nem lesz semmi gond - tette nyugtatóan kezét a vállamra.
- Remélem - sóhajtottam. Az út hátralévő részét csöndben tettük meg.
- Szia Rhydian - szállt le a buszról a lány.
- Hello - mély hangjától mosolyra húzódott a szám. Különös.
- Szia - köszöntem a busz lépcsőjének tetejéről.
- Hadd segítsek - tolta arrébb Maddyt és a kezét nyújtotta. Megfogtam kezét.
- Köszi - ugrottam le az utolsó lépcsőfokról.
- Igazán nincs mit - legyintett.
- Mióta vagy ilyen? - fintorgott Maddy. Rhydian nem válaszolt rá. Elindultak az iskola bejáratához. Pár másodpercig csak álltam még ott. Az idegesség eluralkodott rajtam. Nem akarok oda bemenni. Kapkodni kezdtem a levegőt.
- Tudom milyen rossz az első nap - jött vissza Rhydian. - Minden rendben lesz! - mosolygott rám olyan rossz fiús mosollyal. - Akkor jössz?
Bólintottam és minden ok nélkül mosolyra húzódott a szám.
Chapter 7
Sziasztok!.:D Előre szólok, hogy ez a rész nem lesz valami nagy durranás. De remélem valamennyire elnyeri a tetszéseteket.:D
xoxo Katherina.
Rhydian morogva jött mellettem végig az iskola mocskos folyosóján. Megsértettem a férfiasságát azzal, hogy ma reggel megvertem, mármint futásban. Duzzogott nem tudott tovább lépni rajta. Mondjuk engem nem zavart annyira boldog voltam, hogy végre nyertem Ő meg majd túl lesz rajta.
- Végre itt vagytok! - ugrott elém Shan.
- Sziasztok - öleltem meg Őt és Tomot.
- Mi a helyzet? - mosolygott.
- Legyőztem Rhydiant futásban - ugráltam örömömben. Az említett srác összehúzott szemöldökkel nézett rám ezért abbahagytam a boldogságom kinyilvánítását.
- Hát ez remek - megforgattam szemeit és elindult az osztályba Okinawe.
- Mi a baja? - kérdeztem aggódva. Tomék családjában nincs minden a legnagyobb rendben, szülei fél éve váltak el, mert az apukája megcsalta az anyukáját és a nő terhes lett. Az anyukája teljesen kiborult miatta, mondjuk meg is értem 16 évnyi boldog házasság után, hirtelen beüt egy ilyen dolog ez után mindenki a padlón lenne. A fiú számára az a legrosszabb, hogy a szülei még mindig együtt laknak és folyton veszekednek, amiért Ő is folyton frusztrált.
- Fogalmam sincs - rántotta meg a vállát Shanon. Bementünk az iskola leghidegebb és legbüdösebb osztályába ami természetesen a miénk volt. Az épület jobb szárnyában található a második emeleten. A falak piszkos fehér színűek néhol sáros bakancs talpnyomok ékesítik, a táblára egy malacot rajzoltak "Szörny" felirattal Shan cukkolására. Mielőtt a lány bejött volna letöröltem, hogy ne lássa meg még véletlenül se.
- Kara én nem akarom őket meghívni - morogta Kay a padomon ülve.
- Css Drága! Ez az egyetlen esélyed, hogy Ő is - mutatott Rhydianre - biztosan eljöjjön.
- Vakolat nélkül már nem is tudtok élni igaz?! - utaltam az 'enyhe' sminkjükre. Megfogtam a padom alját és 'finoman' letaszítottam róla Kayt.
- Eszednél vagy? - visította a földről. Lassan felállt leporolta feketén csillogó nadrágját, megigazította haját és barátnője mellé állt.
- Kaynek születésnapja lesz - kezdet bele Katrina. - Szeretné ha mind a négyen eljönnétek hozzá.- enyhe fintor villant át az arcán mikor kimondta. - jövő héten szombaton lesz. Vegyetek fel valami - végig nézett rajtam - szépet - köhögte.
- Persze, hogy elmegyünk! - hallatszott Tom hangjában a felhőtlen boldogság. Mindig is az iskola híressége akart lenni. Úgymond ezért is haragszik Rhydianre, mert Ő csak idejött és a rossz fiús mosolyával a lányok elérhetetlen bálványa lett. Az a számomra meglepő, hogy ezt nem használja ki, nem használja a lányok szívét lábtörlőnek. Vagyis eddig még nem tette.
- Rendben, ajándékot hozzatok! - erőltetett egy kedvesnek nem nevezhető mosolyt az agyon púderezett arcára. Köztük Kara az okos, ez a cselszövésben látszi, Kay az ártatlan, Katrina pedig a csinibaba.
- Nekem semmi kedvem sincs elmenni - húzta a száját Shanon.
- Én elmegyek - jelentette ki Rhydian a helyére ülve.
- Tudtam, hogy rád számíthatok! - szinte a nyakába ugrott Tom.
- Szerintem jó móka lenne - motyogtam halkan az orrom alatt, hogy ne hallja meg.
- Mi? Ne már! - dobta le a könyveit a padra ami nagy zajt csapott - Tudod, hogy csak Rhydian miatt hívtak meg. A buli után megint nem fognak foglalkozni velünk - idegességtől kijött a nyakán az ér.
- Nem akarom, hogy foglalkozzanak velem csak jól akarom magamat érezni - motyogtam.
- Nem érdekel... - pufogott - menjünk.
A csengő megmentett egy 'veréstől' amit Shantől kaptam volna. Bejött Jeffries az osztályfőnökünk és mindenkit a helyére parancsolt. Majd belekezdett egy újabb unalmas órába. Sosem szerettem a tanóráit mindig halálra untam magamat, ha csak egy kicsit is feldobná a hangulatot már jobb lenne, de nem, leadja a száraz anyagot és ennyi.
- Miss Smith megtenné, hogy békén hagyja a mellette ülő Mr. Hammerst? - nézett rám szúrós tekintettel a Mr. Jeffries. Nagyon unatkoztunk ezért Dannyvel kitaláltuk, hogy köpőcsöveket gyártunk amivel Rhydiant vesszük célba.
- Sajnálom az én hibám volt - vállalta magára a felelősséget.
- Óra után irány az igazgatói! - morogta és folytatta a táblán való magyarázást.
Nem nagyon hatotta meg a fiút a büntetés, hiszen naponta odajár, mert mindig valami csínyen dolgozik.
- Nem kellett volna magadra vállalni - suttogtam. - de azért köszi - eresztettem egy halvány mosolyt.
- Ugyan már - legyintett. - a dirit már nem érdekli, ha én vagyok a váróban. - kacsintott.
A csöngő hatására befejezte az ofőnk a beszédet és kiment. Mi is követtük a példáját, mert a szüntekben minden osztálynak kötelező volt kimenni a folyosóra.
- Maddy - csengett egy ismerős hang a hátam mögül. Menten elszégyelltem magamat ahogy meghallottam.
- Sziasztok - megfordultam és a szüleim voltak mögöttem - mit kerestek ti itt? - zavartam mosolyogtam. Most hetekig megint cikizni fognak anyáék miatt.
- Jöttünk beíratni Briet - magyarázta apa.
- Ez nem egy elhamarkodott döntés? - néztem rá, kicsit értetlenül hiszen tegnap találtunk rá és már egyből a beíratáson gondolkoznak. Megrázta a fejét.
- És most hol van? - kerestem a tekintetettemmel mert nem láttam sehol.
- Kiment a mosdóba. Nagyon ideges volt. Teljesen rendbe hozták a lábát ezért úgy gondoltuk, hogy neki is közösségbe kell mennie.
- Ez egy nagyon rossz ötlet, hogy ide akarjátok íratni. Őt folyton piszkálni fogják - kapkodtam a levegőt nem tudom mi ütött belém. Brie átlagosabbnál rosszabbul néz ki. Tudom, hogy csúnya dolog ilyet mondani, de így van és ezért folyamatosan piszkálni fogják.
 |
| She looks good to me |
Nagy nyüzsgés hallatszott a másik folyosóról.
- Wow! Nézzétek a ruháját!
- Ki ez a lány? - nyávogta Kara. Megfordultam és Brie jött végig a folyosón. Nagyon jól nézett ki. Ez nem ugyan az a lány akit ma reggel láttam, teljesen más, fel van frissülve, kipihent és életvidám.
- Szia Maddy - jött oda hozzánk.
- Brie?! - futott Rhydian. - Szia! De jól nézel ki! - ámult el.
- Köszönöm szépen! - pirult el.
- Menjünk az igazgatónőhöz majd utána társalogtok! - mosolygott anya és tovább mentek.
- Ki volt ez a lány? - tombolt Kay.
- Ő - gondolkoztam a megfelelő válaszon, mert azt csak nem mondhatom meg nekik, hogy az erdőben találtunk rá - a mostohatestvérem. Anyáék voltak az árvaházban és egy testvérrel jöttek haza. Ezentúl Ő is ide fog járni. - magyaráztam.
Breaking News #2
Sziasztok!:D
Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy feliratkoztok, írtok megjegyzést, és pipáltok. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyit jelent számomra.
Akkor a mai Breaking News-ban beszéljünk arról, hogy miért is szünetel szerda óta a blogom. Közrejátszik az is, hogy nagyon rosszul ráztam le az előző részt ezért nincs ihletem.
Mivel Drága Édesapám kint dolgozik Németországban ezért gyakran hoztam a részt előző héten.
De Ő szerdán jött haza. Most biztos azt kérdezitek, hogy ennek mi köze van a részhozáshoz.
Nagyon sok sajnos. Apa úgy gondolja, hogy az írás idő pocsékolás ezért nem tudja, hogy Bloggerina vagyok. Szerinte több időt kellene a tanulásra fordítanom. És szerinte én nem lehetek olyan jó író amilyen szeretnék.
Szeretném azt mondani, hogy nincs igaza, de sajnos nagyon is igaza van. Sosem lehetek olyan jó író amilyen szeretnék.
Másik ami szerettem volna beszélni, hogy indultam egy versenyen.^^
Nem akartam, mert nem tartom magamat olyan jónak, de mivel 'meghívtak' ezért belevágtam. Miért is ne?! Nem veszíthetek vele semmit.:)
Szóval kettő kategóriában indultam:
És egy ÖRÖM HÍR a blognak készül a TRAILER videója! :D
Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy feliratkoztok, írtok megjegyzést, és pipáltok. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyit jelent számomra.
Akkor a mai Breaking News-ban beszéljünk arról, hogy miért is szünetel szerda óta a blogom. Közrejátszik az is, hogy nagyon rosszul ráztam le az előző részt ezért nincs ihletem.
Mivel Drága Édesapám kint dolgozik Németországban ezért gyakran hoztam a részt előző héten.
De Ő szerdán jött haza. Most biztos azt kérdezitek, hogy ennek mi köze van a részhozáshoz.
Nagyon sok sajnos. Apa úgy gondolja, hogy az írás idő pocsékolás ezért nem tudja, hogy Bloggerina vagyok. Szerinte több időt kellene a tanulásra fordítanom. És szerinte én nem lehetek olyan jó író amilyen szeretnék.
Szeretném azt mondani, hogy nincs igaza, de sajnos nagyon is igaza van. Sosem lehetek olyan jó író amilyen szeretnék.
Másik ami szerettem volna beszélni, hogy indultam egy versenyen.^^
Nem akartam, mert nem tartom magamat olyan jónak, de mivel 'meghívtak' ezért belevágtam. Miért is ne?! Nem veszíthetek vele semmit.:)
Szóval kettő kategóriában indultam:
- Legszebb írásmód /amit tuti biztosan nem nyerhetek meg/
- Legjobb Fan-fiction /erre van valamennyi esélyem/
És egy ÖRÖM HÍR a blognak készül a TRAILER videója! :D
Igazából ennyiről akartam beszélni egyenlőre. Igyekszem hozni a részt szerdára!
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést!;)
xoxo Katherina Love
Chapter 6
Az ajtóm neki csapódott a falnak majd közeledő lépteket hallottam. Megijedtem pedig nagyon jól tudtam, hogy kinek a szokása ez az ajtó vagdosás.
- Ez nem igaz - megint kinevetett és meglökte a vállamat. - Verseny a suliig?
- Mads kelj fel! - húzta le anya rólam a takarót. - Visszaaludtál. - harsogta.
- Mi történt? - hallatszott Brie elcsukló hangja, gondolom Ő is frászt kapott.
- Semmi, Drága te aludj nyugodtan - fordult felé. - Maddy kelj fel! Ma nem viszlek be és késésben vagy.
- Ne Mr. Jeffriessel lesz az első órám - ugrottam ki az ágyból és a fürdőbe rohantam.
- Imádom a csütörtök reggeleket - kacagott rajtam anya és elhagyta a szobámat ezt onnan tudom, hogy megint becsapódott az ajtó.
Megnyitottam a zuhany kabinban a meleg vizes csapot és hagytam, hogy folyón és melegedjen. Levettem kék pizsamámat magamról amit szépen összehajtogatva a mosógép tetejére helyeztem. Hajamat copfba fogtam fejem tetején, hogy még véletlenül se legyen vizes. Lassan gőz lepte el az egész fürdőszobát, egy horror filmre kezdett hasonlítani ahova mindjárt betér a maszkos gyilkos, hogy vérfürdőt rendezzen a saját szórakoztatására és a tükörre felírjon vérrel a zsaruknak egy üzenetet ami így hangzana "Soha sem kaptok el. Viszlát a következő helyszínen, Idióták." Félrehúztam a fehér zuhanyfüggönyt és a forróvíz alá léptem, bőröm egyből piros lett, de én ezt szeretem mikor minden porcikámat átjárja a meleg. Pár percig csak folyattam magamra a vizet. Leemeltem tusfürdőmet a polcról, melynek hátulját minden egyes alkalommal elolvasok valamiért mintha várnám, hogy új sorok, megjegyzések, felhívások kerüljenek rá. De sajnos mindig ugyanaz marad. Ma nem olvastam el, ma más foglalkoztatja a gondolataimat. Ha igaz az amit Brie mesélt a másik fajról akkor mindent megfognak tenni a vadászok, hogy megtalálják és csapdába csalják szegény lányt. Nem akarom ezt kimondani még gondolni se akarok erre, de megfogják találni...
Tenyerembe nyomtam a levendula illatú gél állagú tusfürdőt, minek olyan rendellenes sárga színe van. Visszahelyeztem a tubust a polcra. Összedörzsöltem tenyereimet, eloszlattam testemen. Majd leöblítettem. Lassan elzártam a csapot és kiléptem a száraz szőnyegre. Hangos nevetés szűrődött át a szobámból.
- Ez nem is volt vicces! - kacagott Brie.
- De mégis nevetsz rajta - mintha Rhydian lenne az.
- Ez egy nagyon gonosz vicc volt - harsogta jókedvűen a lány.
- Megérte elmondani, hogy mosolyt csalhassak az arcodra! - köszörülte meg a torkát.
- Ha ilyen vagy a valóéletben mint ezek a poénok akkor inkább megtartom a három lépés távolságot, ha nem baj.
- Nem, nem vagyok ilyen, kedves, aranyos, érzékeny...
- És a szerényt ki ne felejtsd! - vágott a szavába kuncogva.
- Oh. Elnézésért esedezem kisasszony - sóhajtott-nem vagyok egyik se ezek a tulajdonságok közül. Kedves meg csak a barátaimmal vagyok, de velük sem mindig.
- De őszinte vagy ez egy nagy előnyösség. Én idegen vagyok mégis kedves vagy velem, vagyis szerintem.
- Mert te normálisnak tűnsz, egy széna halommal a fejeden - nevette ki. Mire valami puffant a földön talán egy párna ami a srácnak volt címezve.
Tudom, hogy nagyon csúnya dolog hallgatózni, szégyenlem is magamat miatta. Valami furcsa érzés kerített magába mikor együtt nevettek, ez az érzés a hatalmába kerített és nem akart engedni. Kedvem lett volna kirohanni, hogy ne legyenek kettesben. Gyorsan megtörölköztem, magamra kaptam az egyenruhámat . Leengedtem a hajamat és halkan kinyitottam az ajtót, hogy meglessem miért hallgattak el.
- Ő itt Shanon, Maddy legjobb barátnője, akitől nem árt magadat távol tartanod - ültek az ágyán és a tavaly nyáron készült fényképeket nézegették amik eddig egy kék pöttyös fotóalbumban pihentek meg.
- Miért? - nézet rá értetlenül.
- Mert keresi a farkasvérűeket Ő Szörnynek hívja a fajtánkat-vakarta meg a fejét.
- Tudja, hogy ti is azok vagytok?
- Nem, dehogy is, még sejtése sincs róla - magyarázta.
- Lassan indulnunk kéne - jöttem elő 'rejtekhelyemről' megakadályozva, hogy elmesélje Shan történetét.
- Szia Maddy - köszönt a fiú és mind a ketten engem bámultak-igazad van! - becsukta az albumot és felállt. - Vigyázz magadra Szöszi - kacsintott rá. A lány válaszul bólintott azzal a ravaszkás mosolyával az arcán.
Belül sikoltoztam, Rhydian elpirult, zavarban van.
- Szia - zártam le hidegen a beszélgetést és szemezést. Megragadtam a kezét és kirángattam az ajtón.
- Mit csinálsz? Tudtommal tudok járni - morogta. Elengedtem kezét, kimentünk a bejárati ajtón és a szokásos útvonalunkon haladtunk a suli felé. Igaz messze van, de szeretek Rhydiannel erre sétálni. Már egy ideje csendben mentünk.
- És öhm... Neked - köhögtem - tetszik Brie?-haraptam el a végét. Tekintetét egyből rám kapta, összehúzta szemöldökét és mosolygott.
- Mi az, folytatódik a tegnapi vallatás? - nevetett.
- Nem, nem, nem dehogy - legyintettem annyira kínos, de muszáj volt megkérdeznem. Kinevette gyors és zavart válaszomat.
- Maddy nem is ismerem - mosolygott. - aranyosnak tűnik, de amint az előbb említettem nem ismerem még. Miért is kérdezel tőlem ilyeneket?
- Csak érdekelt - gyorsítottam a lépteimen így lehagytam.
- Miért vagy ideges? - jött utánam.
- Nem vagyok ideges - fújtattam. - Csak olyan furcsán viselkedsz a közelében , olyan kedves és védelmező vagy vele.
Válaszul félre löktem és futni kezdtem.
- Ugye tudod, hogy ma sem győzhetsz le - igyekezett mellém és önelégülten mosolygott.
- Emeljük a tétet aki veszít az ebédet fizeti - harsogtam. Ez egy igazán remek ötlet, mert amúgy sincs nálam pénz. Szegény fiú, ha veszítek és rájön nagyon ideges lesz. De nem zavar.Őrült tempóban rohantunk át az egész városon. A cél már nem volt messze, a 'mezőny' jócskán leszakadva haladt mögöttünk. Az utolsó pár száz métert fej-fej mellett tettük meg. Rhydian hirtelen eltűnt szemeim elöl. Az adrenalin csak úgy lüktetett az ereimben.
- Ne - kiáltottam, mert a szőke fiú felbukkant a sulitól pár méterre. Gyorsítottam a tempón. Talpam égni kezdett olyan érzés volt mintha forró parázson járkáltam volna. Utolértem . Lendületből ráugrottam a hátára, és mind a ketten a betonon landoltunk.
- Rhydian ne lazsálj! - nevettem és már futottam is tovább.
-Hé! Ez csalás!-tápászkodott fel.
- És a nyertest üdvrivalgás fogadja! - harsogtam mikor beléptem a suli területére. - Itt a nyertes - mutattam magamra - és a vesztes - cukkoltam. - Semmi gond Rhydian majd legközelebb - ugráltam. - Luzer! - nevettem. Válaszul megforgatta a szemeit.
- Nem akarlak elkeseríteni, de - vakarta meg a fejét. - nincs nálam pénz-húzta a száját.
- Hát ez gáz! - csaptam a homlokomra.
- Gáz? - nézett rám furcsállva.
- Mindegy - legyintettem - nálam sincs pénz - vonogattam a szemöldökömet és próbáltam mosolyt csalni az arcára.
- Ugye tudod, hogy ma sem győzhetsz le - igyekezett mellém és önelégülten mosolygott.
- Emeljük a tétet aki veszít az ebédet fizeti - harsogtam. Ez egy igazán remek ötlet, mert amúgy sincs nálam pénz. Szegény fiú, ha veszítek és rájön nagyon ideges lesz. De nem zavar.Őrült tempóban rohantunk át az egész városon. A cél már nem volt messze, a 'mezőny' jócskán leszakadva haladt mögöttünk. Az utolsó pár száz métert fej-fej mellett tettük meg. Rhydian hirtelen eltűnt szemeim elöl. Az adrenalin csak úgy lüktetett az ereimben.
- Ne - kiáltottam, mert a szőke fiú felbukkant a sulitól pár méterre. Gyorsítottam a tempón. Talpam égni kezdett olyan érzés volt mintha forró parázson járkáltam volna. Utolértem . Lendületből ráugrottam a hátára, és mind a ketten a betonon landoltunk.
- Rhydian ne lazsálj! - nevettem és már futottam is tovább.
-Hé! Ez csalás!-tápászkodott fel.
- És a nyertest üdvrivalgás fogadja! - harsogtam mikor beléptem a suli területére. - Itt a nyertes - mutattam magamra - és a vesztes - cukkoltam. - Semmi gond Rhydian majd legközelebb - ugráltam. - Luzer! - nevettem. Válaszul megforgatta a szemeit.
- Nem akarlak elkeseríteni, de - vakarta meg a fejét. - nincs nálam pénz-húzta a száját.
- Hát ez gáz! - csaptam a homlokomra.
- Gáz? - nézett rám furcsállva.
- Mindegy - legyintettem - nálam sincs pénz - vonogattam a szemöldökömet és próbáltam mosolyt csalni az arcára.
Chapter 5
Sziasztok bocsánat amiért ilyen rövid lett majd a következő hosszabb lesz.;)
Pipáljatok, írjatok megjegyzést és írjatok chat-re, hogy mikor jöjjön az új rész.;)
Az ébresztő órám förtelmes csörömpölésére riadtam fel. Akár hányszor meghallom ezt a hangot mindig rossz érzés fog el, mert ez azt jelzi, hogy ma iskola van. Nem kimondottan utálom a sulit csak, hogy is mondjam nem a kedvenc időtöltésem a tanulás ez az egyik amiért nem szeretek bejárni, a másik pedig az, hogy nem vagyok túl népszerű a tanulók körében ezért a csínyek, szívatások és beszólások folyamatos áldozata vagyok. Igyekszem azért kiállni magamért és barátaimért, de ez nem mindig sikerül.
- Nekem is mennem kell? - morogta Brie a takaró alól. A szobámba két ágy van az egyik az enyém a másik meg a vendégeké szokott lenni amit most a lánynak adományoztuk.
- Nem, ma jön hozzád az orvos - ültem fel az ágyamon - Hogy aludtál? - kerestem a tekintetemmel a lány akármelyik testrészét, de hiába, mert semmije sem látszott ki.
- Remekül. Nagyon gyorsan elaludtam mintha fejbe vágtak volna - fordult egyet mire a takaró halommal együtt a földre zuhant. - ez fájt-kidugta fejét s homlokát simogatta amit az előbb sikeresen bevert a padlóba. Feje tetején haj helyett szénaboglya ékesedett. Alig hallhatóan kuncogtam.
- Ez a szag - szippantott a levegőbe és fintorgott arca eltorzult mintha citromba harapott volna. - nem akar elmúlni, olyan mintha egész éjszaka azt szaglásztam volna. Büdös! - visszamászott az ágyra, mozdulatai lassúak voltak akár a lajháré majd takaróját kezdte szaglászni.
- Hiába szagolgatod! Egy jó hosszú ideig nem fog elmúlni. Tudom milyen rossz - mutattam együttérzést. - kérdezhetek valamit?
- Kérdezz - mosolygott olyan ravaszkásan.
- Miért kerestek titeket a vadászok? Sok farkasvérű tudja, hogy itt élünk, ez a mi területünk, de még egyszer sem jöttek ide vadászok minket keresgélni, akkor titeket miért? - ezen gondolkoztam egész éjszaka és sajnos semmi értelmes válasz nem jutott az eszembe ami megmagyarázta volna ezt az egészet.
- Nem meséltek neked a másik fajról? - sóhajtotta. Megráztam a fejemet. Mérges voltam a szüleimre, hogy megint elhallgattak valamit előlem a farkasvérrel kapcsolatban. Csupa fül voltam.
- Ez az egész egy szerintem elég buta legendával kezdődik ami V. század elején történt. Körülbelül akkor jelentek meg először a farkasemberek - mesélte, már épp nyitottam volna a számat, hogy kijavítsam de folytatta - tudom, hogy ti farkasvérűeknek mondjátok mielőtt beleszólsz - mosolygott, ezek szerint már sikerült rájönnie, hogy milyen tudálékos vagyok. - Hatalmas pusztításokat hagytak maguk után amerre csak jártak. Az akkori király úgy döntött, hogy bármi áron megállítja őket. Hónapok teltek el mire egy boszorkány jelentkezett, hogy segítséget nyújt neki.
- Boszorkány? - néztem kicsit lenézően, hogy ez egy akkora nagy hülyeségnek hangzik.
- Mondtam, hogy ez egy buta legenda-nevetett. - Szóval azt mondta a boszorkány csak a király lánya és annak szeretője segíthet a népen. A király nehezen de elfogadta, hogy feláldozza a lányát. A boszorka valami főzetet kevert amit a hercegnő és párjának a poharába csöpögtetett. Eljött az első telihold ahol átváltoztak épp olyan farkasemberré mint a többi. Ők nem rongáltak, nem bántották az embereket szabályozni tudták az onnantól bennük élő farkast. A második telihold alatt ismét átváltoztak, de most sokkal hatalmasabbakká nőttek, erejük megsokszorozódott és bundájuk hófehér színűvé változott. Ketten visszaverték a farkasvérűeket - mesélte.
- Nem értem, hogy ennek mi köze van hozzád - türelmetlenkedtem.
- Várd ki a végét-mosolygott - Egy farkassal nem számítottak aki megtámadta a hercegnőt, azt hiszem a hercegnőt - gondolkodott el - de nem biztos - legyintett. - akinek a vére rácsurgott egy halott farkasra s ettől újra éledt. Én is ezekhez a fehér farkasokhoz tartozom fajilag. Még csak egy teliholdon vagyok túl. Ha megint átváltozom akkor a véremmel képes leszek újra éleszteni a halottakat - megborzongott. - mármint azokat akiket farkasok öltek meg mint például széttépték. Sajnos ezért nem hozhatom vissza a szüleimet.
Nem tudtam semmi okosat hozzá szólni,csak arra tudtam gondolni, túl mesésen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen.
- Nem hiszed el, igaz? - kereste a tekintetemet. Megráztam a fejemet és bocsánat kérően mosolyogtam.
- Nem gáz! Majd meglátod - kacsintott.
- Nem gáz?! Ez az ottani szleng? - kérdeztem kicsit nevetve.
- Igen, de igyekszem normálisan beszélni veletek-nevetett. Egész aranyos ez a lány. Nem olyan mintha Brooklynból jött volna. Mind a ketten nevettünk ezen a szón és hátra dőltünk az ágyunkon.
Pipáljatok, írjatok megjegyzést és írjatok chat-re, hogy mikor jöjjön az új rész.;)
xoxo Katherina Love
Az ébresztő órám förtelmes csörömpölésére riadtam fel. Akár hányszor meghallom ezt a hangot mindig rossz érzés fog el, mert ez azt jelzi, hogy ma iskola van. Nem kimondottan utálom a sulit csak, hogy is mondjam nem a kedvenc időtöltésem a tanulás ez az egyik amiért nem szeretek bejárni, a másik pedig az, hogy nem vagyok túl népszerű a tanulók körében ezért a csínyek, szívatások és beszólások folyamatos áldozata vagyok. Igyekszem azért kiállni magamért és barátaimért, de ez nem mindig sikerül.
- Nekem is mennem kell? - morogta Brie a takaró alól. A szobámba két ágy van az egyik az enyém a másik meg a vendégeké szokott lenni amit most a lánynak adományoztuk.- Nem, ma jön hozzád az orvos - ültem fel az ágyamon - Hogy aludtál? - kerestem a tekintetemmel a lány akármelyik testrészét, de hiába, mert semmije sem látszott ki.
- Remekül. Nagyon gyorsan elaludtam mintha fejbe vágtak volna - fordult egyet mire a takaró halommal együtt a földre zuhant. - ez fájt-kidugta fejét s homlokát simogatta amit az előbb sikeresen bevert a padlóba. Feje tetején haj helyett szénaboglya ékesedett. Alig hallhatóan kuncogtam.
- Ez a szag - szippantott a levegőbe és fintorgott arca eltorzult mintha citromba harapott volna. - nem akar elmúlni, olyan mintha egész éjszaka azt szaglásztam volna. Büdös! - visszamászott az ágyra, mozdulatai lassúak voltak akár a lajháré majd takaróját kezdte szaglászni.
- Hiába szagolgatod! Egy jó hosszú ideig nem fog elmúlni. Tudom milyen rossz - mutattam együttérzést. - kérdezhetek valamit?
- Kérdezz - mosolygott olyan ravaszkásan.
- Miért kerestek titeket a vadászok? Sok farkasvérű tudja, hogy itt élünk, ez a mi területünk, de még egyszer sem jöttek ide vadászok minket keresgélni, akkor titeket miért? - ezen gondolkoztam egész éjszaka és sajnos semmi értelmes válasz nem jutott az eszembe ami megmagyarázta volna ezt az egészet.
- Nem meséltek neked a másik fajról? - sóhajtotta. Megráztam a fejemet. Mérges voltam a szüleimre, hogy megint elhallgattak valamit előlem a farkasvérrel kapcsolatban. Csupa fül voltam.
- Ez az egész egy szerintem elég buta legendával kezdődik ami V. század elején történt. Körülbelül akkor jelentek meg először a farkasemberek - mesélte, már épp nyitottam volna a számat, hogy kijavítsam de folytatta - tudom, hogy ti farkasvérűeknek mondjátok mielőtt beleszólsz - mosolygott, ezek szerint már sikerült rájönnie, hogy milyen tudálékos vagyok. - Hatalmas pusztításokat hagytak maguk után amerre csak jártak. Az akkori király úgy döntött, hogy bármi áron megállítja őket. Hónapok teltek el mire egy boszorkány jelentkezett, hogy segítséget nyújt neki.
- Boszorkány? - néztem kicsit lenézően, hogy ez egy akkora nagy hülyeségnek hangzik.
- Mondtam, hogy ez egy buta legenda-nevetett. - Szóval azt mondta a boszorkány csak a király lánya és annak szeretője segíthet a népen. A király nehezen de elfogadta, hogy feláldozza a lányát. A boszorka valami főzetet kevert amit a hercegnő és párjának a poharába csöpögtetett. Eljött az első telihold ahol átváltoztak épp olyan farkasemberré mint a többi. Ők nem rongáltak, nem bántották az embereket szabályozni tudták az onnantól bennük élő farkast. A második telihold alatt ismét átváltoztak, de most sokkal hatalmasabbakká nőttek, erejük megsokszorozódott és bundájuk hófehér színűvé változott. Ketten visszaverték a farkasvérűeket - mesélte.
- Nem értem, hogy ennek mi köze van hozzád - türelmetlenkedtem.
- Várd ki a végét-mosolygott - Egy farkassal nem számítottak aki megtámadta a hercegnőt, azt hiszem a hercegnőt - gondolkodott el - de nem biztos - legyintett. - akinek a vére rácsurgott egy halott farkasra s ettől újra éledt. Én is ezekhez a fehér farkasokhoz tartozom fajilag. Még csak egy teliholdon vagyok túl. Ha megint átváltozom akkor a véremmel képes leszek újra éleszteni a halottakat - megborzongott. - mármint azokat akiket farkasok öltek meg mint például széttépték. Sajnos ezért nem hozhatom vissza a szüleimet.
Nem tudtam semmi okosat hozzá szólni,csak arra tudtam gondolni, túl mesésen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen.
- Nem hiszed el, igaz? - kereste a tekintetemet. Megráztam a fejemet és bocsánat kérően mosolyogtam.
- Nem gáz! Majd meglátod - kacsintott.
- Nem gáz?! Ez az ottani szleng? - kérdeztem kicsit nevetve.
- Igen, de igyekszem normálisan beszélni veletek-nevetett. Egész aranyos ez a lány. Nem olyan mintha Brooklynból jött volna. Mind a ketten nevettünk ezen a szón és hátra dőltünk az ágyunkon.
Chapter 4
Sziasztok.:D Megjött a Negyedik rész remélem tetszeni fog. Igaz nagyon laposra sikerült.:S
- Ők - meredt maga elé-meghaltak-el sápadt és szemében könnyek jelentek meg - a vadászok megölték őket, mert mi a másik fajhoz tartozunk.
xoxo Katherina Love
Bementünk a házba. Még mindig nem tudtuk, hogy ki ez a lány. Apa nagyon idegesnek nézett ki, anya pedig halál nyugodtan viselkedett. Ez a nap egyre furcsább és furcsább, a reggel is borzalmas volt Shanont megint piszkálták a Szörnnyel kapcsolatban. Most meg találtunk egy farkasvérű lányt az erdőben.
- Pincébe vigyük? - kérdezte apa belépve a házba.
- A kanapéra is jó lesz - mondta anya .
- És ha felébred és bántani akar minket?
- Négyen vagyunk... majd megoldjuk valahogy - elment a pincébe vezető lépcső felé. Apa óvatosan lerakta a kanapéra. Csak figyeltük ahogy lélegzik, egyikünk sem szólalt meg, én azért nem mert féltem, hogy egyből le fog szúrni amiért nem fogadtam szót.
- Mit fogunk kezdeni a lábával?-érdeklődött Rhydian megtörve a csendet mély hangjával. Ahogy a lámpa fénye rávilágított a lány lábára jobban lehetett látni, hogy a csontja nincs a megfelelő helyen.
- Skóciából hívunk egy orvost, aki volt már Maddynél is mikor kicsi volt, mert belelépett a gereblyébe. Szerintem újra el kell törni neki, mert ahogy látom már összeforrt.
Megborzongtam nem lennék most a helyében. Anya egy fiolával a kezében tért vissza.
- A-anya nem szeretnék büntetésből beleszagolni, múltkor is egy hétig az orromban volt a szaga - néztem rá ijedten, mert a fiolában egy zöld lé volt aminek a bűze irritálja a farkasokat.
-Butus! - kuncogott - Ezzel fogjuk felébreszteni, de remek ötletet adtál!-kacsintott rám. - Nyissátok ki az ablakokat - mondta. Szót fogadtunk neki majd befogtuk az orrunkat. Kinyitotta a kis palackot, párszor elhúzta az orra és a szája között. Fulladozó hangot adott ki és köhögni kezdett.
- Mi ez a bűz? - fintorgott - Hol vagyok? - köhögte - Bántani akarnak? - nézett körbe nagy kerek barna szemeivel.
- Senki sem akar bántani, ha neked sincs szándékodban. - magyarázta nyugtató hangon anya.
- Ed Smith vagyok, a feleségem Eliza, a lányunk Maddy és az osztálytársa Rhydian. Te ki vagy?
Összeráncolta a homlokát és gondolkodott.
- Öhm... Brie - ismét gondolkodásba esett - Bella. A nevem Brie Bella - diadalmas mosoly ült ki az arcára.
- Mit keresel itt? Ez a mi területünk.
- Menekülőben voltam mikor beszorult a lábam...
- Ki elöl menekülsz? - vágott a szavába apa.
- Vadászok. Farkasember vadászok - magyaráztam. Mire hangosan felnevettünk, megszeppenve figyelt minket.
- Ez farkasvér, nem vérfarkasság azt a filmesek használják - okoskodtam. - Rhydian is azt hitte... - csúnyán nézett rám a fiú ezért jobbnak láttam ha elhallgatok.
- Walesi vagy? - kérdezte Brie. Megint felnevettünk.
- Nem. Az anyukám volt az - mosolygott.
- Te honnan származol? - kíváncsiskodtam.
- Brooklynban születtem. De én nem vagyok olyan suttyó mint az ottani emberek.
- Brooklynból eljöttél egészen idáig? - esett le mindenki álla. Az nagyon nagy távolság és nem hiszem, hogy buszozott volna. Bólintott.
- Kaphatnék egy pohár vizet?
- Mindjárt hozom - sietős léptekkel hagyta el anya a szobát.
-Hol vannak a szüleid?-faggatta tovább apa.
- Ők - meredt maga elé-meghaltak-el sápadt és szemében könnyek jelentek meg - a vadászok megölték őket, mert mi a másik fajhoz tartozunk.
- Azt hittem az csak legenda, akkor te képes vagy arra? - kérdezte apa sejtelmesen.
- Még nem, még csak az első teliholdon vagyok túl - megtörölte a szemét.
- Milyen másik faj? - kérdeztem. Nekem erről senki sem mondott semmit a családom már megint eltitkol előlem valamit. Senki sem óhajtott válaszolni. A lány megpillantotta a lábát és kikerekedtek a szemei.
- Meg lehet gyógyítani - mondta Rhydian.
- Ez a szag-fintorgott - nem akar szűnni - felült a kanapén.
- Tudom borzalmas - kuncogtam. Úgy látom lezárta a kérdezgetős témát. A házat kezdte kémlelni.
Anya jött vissza egyik kezében egy pohár víz volt a másikban pedig egy hatalmas hús darab ékeskedett a tányér tetején.
Szeme összeszűkült és mozdulatlanul bámulta a húst mintha beakarná cserkészni.
- Tessék ez a tied, fogyaszd egészséggel - nyomta a kezébe a kedvenc kék tányéromat. Anyát bámulta, hogy tényleg szabad-e. Mire anya bólogatott és kedvesen mosolygott.
- Köszönöm szépen - vigyorgott és neki állt elpusztítani. Rhydian nagyot nyelt és figyelte.
- Te is kaphatsz-mondta anya és kihúzta a konyhába - Ed kijönnél egy kicsit?
- Persze - és apa ment. Ketten maradtunk a szobában. Csak a nyelés és a rágás hangját lehetett hallani.
Nem telt bele pár perc se mire Brie elöl eltűnt a hús. Kintről veszekedés hallatszott be.
- Köszönöm szépen. Nagyon finom volt - vigyorgott rám. Láthatóan visszatért az életkedve.
Kínos csend fészkelte be magát a nappaliba. Kétségbeesetten figyelt ahogy beülök a fotelba.
- Nincs hova menned, még Brooklynban sem? - jött vissza mindenki. Megrázta a fejét és az arcába omlott a kócos haja, amit rögtön a füle mögé tűrt. Kicsit így hasonlított egy hódra.
- Arra jutottunk, hogy maradj itt. Mi vigyázunk rád mintha most fogattunk volna örökbe - mosolygott anya.
- Komolyan? - csillant fel a szeme. Apára várt a válasz de Ő nem akart rá semmit sem mondani ezért anya egy határozott mozdulattal hátba vágta. Ezt a jelenetet muszáj volt megmosolyognom, tudom, hogy az asszony verés az bűn és ha valaki a férjét veri?!
- I-Igen - morogta apa. Látszott rajta, hogy Ő nincs benne, de ez van. Nekem nagyon szimpatikus a lány, annak ellenére, hogy nem ismerem én örülök neki, hogy marad.
- Nagyon szépen köszönöm - fakadt sírva. Anya mellé ült és megölelgette.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)