Reggel álmos tekintettel néztem az órámra, ami 7:28-at mutatott. Gyorsan kikaptam a szekrényemből az egyenruhám ami egy szürke ingből és zöld nyakkendőből áll, az egyik farmeremet, majd az előszobában felvettem a bakancsomat és beülten anya mellé a kocsiba.
- Ha megint lekésed a buszt, jöhetsz gyalog. - mondta miközben beindította a kocsit.
- Ha futhatnék, hamarabb ott lennék, mint a busz. - vágtam vissza mosolyogva. Az út további részében néma csöndbe burkolóztunk. Mikor a suli parkolójába értünk, hirtelen a fejéhez kapott, mintha valami fontos most jutott volna az eszébe.
- Ne felejtsd el áthívni vacsorára Rhydiant. - majd a fülemhez hajolt és suttogva folytatta.-Beszélnünk kell veletek a biztonságos alakváltásról.
- Jó megkérdezem, de nem ígérek semmit nem hiszem, hogy el fog jönni. - forgattam meg a szemeimet mert szembe jutott, hogy milyen makacs ha a benne élő farkasról van szó.
- Mondd neki, hogy disznót sütünk. - mondta mosolyogva. Becsaptam a kocsi ajtaját és sóhajtottam.
Belépve a suliba a folyosón fényképek sokasága volt felragasztva mindenhova. Leszedtem egyet és bementem a terembe, ahol egy kisebb tömeg alkotott kört. Mindenki Shanont állta körül és a képpel kapcsolatban kérdezgették.
- Mikor készült? - kérdezte valaki a tömegből.
- Ma reggel! - válaszolt Shanon.
- Nem féltél? - kérdezte Katrina.
Jobban szemügyre vettem a képet az erdő volt rajta valami fekete állattal, ami a reggeli homály eléggé eltorzított.
-Nem, már évek óta nyomok után kutatok.
A folyósó végén megpillantottam Rhydiant, kezében egy képpel.
- Ez neked bizonyíték a "Szörny" létezésére? - kérdezte Jimmy a suli foci csapatának kapitánya. Nála nagyobb sznob gyereket nem lehet találni a környéken.
- Igen. Miért szerinted mi ez? - kérdezte Shan kicsit idegesen.
- Photoshop.
Erre mindenkiből nevetés tört ki.
- Nevessetek csak, be tudom bizonyítani, hogy nem photoshop, a sötét kamrában a memóriakártyán ott van az eredeti kép! - harsogta erőteljesen. Mindannyian elindultunk a kamra felé. Shanon elővett egy nagy kulcs csomót és benyitott a szobába. Elindult a számítógép előtt heverő kameráért. Megemelte, de a kártya nem volt benne.
- Pedig itt volt! - visította idegesen.
- Persze. Biztosan a "Szörny" vette el. - cukkolta Liam. - Menjünk!-majd mindenki elment nevetve a dolgára.
- Nyugi Shanon! - tettem nyugtatóan a kezemet a vállára. Becsöngettek, kénytelenek voltunk mi is elmenni órára. Shanon szipogva jött mellettem. Órán Rhydian mellé ültem.
- Tudom, hogy te vetted el! - fogtam rá suttogva az eltűnt kártya ügyet.
- Igen! Én voltam. - rántotta meg a vállát.
- Te vagy rajta? - kérdeztem halkabban.
- Mi? - nézett rám mérgesen.
- Anyáék szeretnének, áthívni vacsorára. Beszélni akarnak velünk a biztonságos alakváltásról.
- Minek?
- Hogy ne csinálhassanak rólunk ilyen képeket. - vettem elő Shanon által készített képet és elé raktam.
- Nem én vagyok rajta, de ha a lüke barátnőd büszkesége fontosabb, akkor nesze. - mondta ingerülten, benyúlt az ingzsebébe és az asztalra csapta a memóriakártyát, amit gyorsan elsülyesztettem a táskám aljára.
Ebéd szünetben Rhydiannel beálltam a sorba.
- Mi van ebédre? - kérdezte furcsán fintorogva.
- Mm - tűnődtem - A szerda vega nap.
- Ah - sóhajtott fel. Sokáig figyeltem a mozdulatait.
- Hús! - kiáltottam fel.
- Hol? - kapkodta a tekintetét.
- Ki vagy éhezve. - állapítottam meg.
- A nevelő szüleim...vegetáriánusok Maddy.
- Hát, anyu este malacot süt. - hoztam fel megint a témát.
- Egész malacot? - hangosan megkordult a gyomra.
- Aha. Na jössz?
- Persze. Nem bírom a zöldséget. - mondta és kiállt a sorból, elment Tomék asztalához.
- Sajtos makarónit kérek. - mondtam a szemben álló konyhás néninek. Majd én is csatlakoztam hozzájuk.
- Számíthatok rátok? - kérdezte Shanon.
- Miről van szó? - néztem kérdőn az egymás mellett ülő fiúkra.
- Este elmegyünk az erdőbe megkeresni a Szörnyet. Talán még ott van.
- Nekem nem jó ma este. Anyáékkal vacsizok. Nem léphetek le. Hetek óta ezt tervezgetik. - magyarázkodtam.
- Tanulnom kell. - mondta Rhydian.
- Nekem is... - kezdett bele Tom. Shanon szúrós tekintettel nézett rá.
- ... De elmegyek. - fejezte be.
Iskola után mindenki külön utakon indult el. Hazaérve apuék a konyhában robotoltak.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia kicsim! Cipővel nem jössz be! Szóltál Rhydiannek? - nézett rám anyu.
- Igen, de nem hiszem, hogy eljön.-húztam le a bakancsomat és belebújtam kék papucsomba. Ekkor csöngettek. Apu gyorsan rohant ajtót nyitni.
- Ez biztos ő lesz. - lelkesedett anya. Igaza volt tényleg ő volt az. Miután leültünk enni beszélgetni kezdtünk. Anya és apa mosolyogva nézték ahogy Rhydian két pofára tömi magát, pont úgy nézett ki mint egy mókus. Valahogy feljött a ma reggel, hogy Shanon mit látott.
- Micsoda? - kérdezte anya ledöbbenve. - Kint van egy vad farkas?
- Veszélyben vannak.-nézett aggódóan apa.
- Vissza kell őket hozni!
- Mi is megyünk!-álltam fel.
- Nem ez túl veszélyes!
Apuval beültek a kis furgonba, elhajtottak.
- Autóból sosem fogják megtalálni őket. Gyere! - utasított Rhydian.
- Rendben.-gyorsan felhúzam egy fehér futó cipőt. Teljes erőből futni kezdtünk.
*Shanon szemszöge*
- Hoztál kaját? Éhes vagyok! - nyavalygott Tom.
- Hogy hoztam-e? - néztem rá mosolyogva.-Van csoki, szalámi, sajt, zsömle... - kezdtem sorolni a táskám tartalmát. Hirtelen az erdő csendjét egy bot reccsenése törte meg. Mindketten megrezzentünk, gyorsan előkaptam a kamerámat. Nem halaszthatom el az alkalmat. A hátunk mögül valaki ránk ordított amitől megijedtünk és felkiáltottunk.
- Na meg van a "Szörny"? - kérdezte Jimmy.
- Nem, mert ti elijesztettétek. - üvöltöttem rájuk.
*Maddy szemszöge*
Siettünk ahogy csak bírtunk. Nem is vettük észre, hogy valakik állnak előttünk. Így konkrétan belefutottunk Shanonékba.
Mire mindenki felordított.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Tom.
- Azt hittem a szüleiddel vacsorázol. - nézett rám Shanon.
- Rhydiannel vacsiztál? - kérdezte Liam.
- Randiztatok? - kérdezték egyszerre.
- Nem! - vágtuk rá.
Hatalmas ágreccsenés lettünk figyelmesek.
- Én nem leszek szörny kaja.-szólt közbe Jimmy. Négyen maradtunk. Shanon az egyik kezével a távolba mutatott, ahol valami kicsit zölden világított, mint egy állat szeme. - Mégis mi az ott? - kérdezte riadt hangon. Kicsit hátrálni kezdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése