Chapter 3

*Tom szemszöge*

- Hol vannak már? El fog menni a Szörny és nem fogom tudni lefényképezni. - toporzékolt Shanon. Ketten álltunk, vártuk Maddyt és Rhydiant, hogy visszatérjenek a "mosdó szünet az erdőben"-ről.
- Aj Shan! Fejezd már be! Nyugalom! - mondtam erőteljesen, mire kicsit megszeppent és elhallgatott. A csendet amibe zárkóztunk egy állatias üvöltés törte apró darabkákra.
- Itt az idő! - rohant a hang irányába.
- Várj! - futottam utána.
Hogy lehet egy lány ennyire  bátor? Saját testi épségét is kockáztatja azért, hogy be tudja bizonyítani az igazát. Erre soha sem lennék képes.
Shanon kattogtatta a kameráját futás közben. A nagy sietségben felbukott és a földön landolt.
- Jól vagy? - nyújtotta kezét Maddy, mert pont a lába előtt érte el a talajt.
- Te is hallottad? - kérdezte belekapaszkodva a kezébe.
- Micsodát? - értetlenül nézett rá.
- Az üvöltést, valahonnan innen jött a hang...-kémlelte barátnője arcát.
- Semmit sem hallottunk. - hallatszott Rhydian mély hangja valahonnan kicsit messzebbről. Mads arrébb csusszant. Rhydian a földön ült egy lánnyal.
- Hát ő meg kicsoda? - csodálkozott Shanon és megint azzal az elme bajos arccal bámulta az idegent, akkor szokott így nézni ha a Szörnyről van szó.
- Nem tudjuk... Eszméletlenül feküdt a földön. - magyarázta Maddy.
A lány feje Rhydian vállán pihent meg. Arca sápadt és piszkos, kopott, rongyos ruhát viselt. Szemei karikásak, és szőke haja olyan összevissza állt mintha napok óta nem fésülködött volna. Tekintetem végig járta többször is, de nem ismertem fel, még nem láttam Őt. Feje Rhydian vállán pihent meg. A fiú levette a kabátját és gondosan a lány hátára terítette.
- Keltsük fel! - harsogta Shanon és közelíteni kezdett feléjük. Arcán még mindig az a mosoly volt amitől még én is féltem.Ha szegény lány itt is marad mármint a városban, akkor Shanon nem fogja nyugton hagyni.
- Nem! - förmedt rá Rhydian. - hagyjátok Őt most békén.
- Talán ismered? - néztem értetlenül.
- Nem, de ha te lennél most az Ő helyében örülnél neki, ha idegenek folyton kérdezgetnének tőled minden marhaságot? Főképp egy Szörnnyel kapcsolatban amiről halvány lila gőze sincs, hogy mi lehet az mert, még életében nem látott s nem hallott ilyenről - halkan dörmögte a végét - mert még senki sem látta...
- Akkor én egy senki lennék? - ordította a vörös hajú lány.
- Nem így értettem.
- Tudom, hogy értetted. Hogy a kicsi Shannek elmentek otthonról és teljesen megőrült.Csak, hogy tudd a Szörny igen is létezik! És egyáltalán nem érdekel a véleményed - sértődött meg.
- Ha nem érdekelne a véleményem akkor most nem sértődtél volna meg - a vita győztese Rhydian lett. Elképedtem a jeleneten. Egyrészt örülök neki, hogy valaki megmondta végre neki. Másrészt meg nem kellett volna ennyire kibukni Rhydiannek, tudja, hogy Shanon ilyen és ilyen is marad.

*Maddy szemszöge*

Egy autó fényszóra világított egyenesen ránk. A fény zavarta a szememet ezért hunyorogni kezdtem, de így tisztán láttam, hogy kik szálnak ki a kocsiból. Lábam a földbe gyökerezett éreztem, hogy ebből a szituációból nem jöhetek ki jól.
- Jól vagytok gyerekek? - kérdezte anya.
- Igen! - jelentettem ki gyorsan. Mind a ketten rám kapták a tekintetüket. Hirtelen feszült lettem. Dühös és frusztrált volt a tekintetük, amiért a tiltásuk ellenére hagytuk el a házat.
- Ez meg ki? - ráncolta a homlokát apa és az idegen lányt kémlelte. Érezte, hogy nem emberi lény.
- Shanon, Tom szálljatok be az autóba! - parancsolta anya. Minden ellenkezés nélkül elindultak és beültek.
- Ki Ő? - kérdezte most már anya.
- Nem tudjuk - sóhajtottam - a lába beszorult oda abba a gumóba - mutattam a fára - kiszedtük és valószínűleg eltörött neki.
- Rhydian gyere onnan lehet, hogy veszélyes! - utasította apa.
-Nem!-szinte kiabált - Csak nézzenek rá. Maguk szerint veszélyes? Magánál sincs.
Meglepően védelmezte az idegent. Ehhez hasonló viselkedést még nem láttunk tőle. Apa tekintete rosszaló volt.
- Segítenünk kell rajta - mondtam bátortalanul. A lány mocorgott és jobban odabújt a fiúhoz.
- Jól van! Szálljatok be a kocsiba - adta meg magát apa, felemelte az idegent és a kocsi felé vettük az irányt.
- Szerintem valami köze van a Szörnyhöz - súgta Shan Tomnak mikor kinyitottam a kis furgon hátsó ajtaját.
- Semmi köze sincs hozzá! - mordult rá Rhydian.
Egyre furcsábban viselkedik. Vajon mi ütött belé?
Apa a hátsó ülésekre fektette, majd beült a volán mögé.
- Mrs. Smith aludhatok ma maguknál? - kérdezte barátnőm. Reménykedtem a nemleges válaszban, mrt nem jó ha a lány közelében van. Nem tudjuk ki Ő, hogy miért van itt és lehet, hogy bántaná az embereket.
- Sajnálom most nem alkalmas- magyarázta. - Rá kell jönnünk, hogy ki ez a lány. A feszültség tapintható volt a hatalmas kínos csendben. Legjobb barátnőm csalódottan bámult ki az ablakon, amiért kicsit bűntudatom volt. Közelebb hajoltam hozzá.
- Majd máskor elmegyünk megkeresni a Szörnyet - suttogtam. Felcsillantak szemei és hevesen bólogatni kezdett.
- Ezt egy határozott igennek könyvelem el - fogtam meg a kezét.  Nem a legjobb érzés, hogy a legjobb barátaid elöl el kell titkolnod, hogy ki is vagy valójába. Bárcsak elmondhatnám Shanonnak az igazat, hogy mindig is igaza volt, de sajnos ezt nem tehetem meg. Lassan megérkeztünk Tomék házához.
- Megyek veled! - csatolta ki az övét a lány is- majd sétálok. Mads írj SmS-t ha megtudtok róla valamit.-kiszálltak és elmentek.
- Szóltam a nevelő szüleidnek, hogy ma nálunk alszol - fordult felénk anya amennyire csak az anyósülésről lehet. A fiú bólintott.
- Nagyon mérgesek vagyunk rátok! - mondta apa és haza felé igyekeztünk.
- Sajnálom - motyogtam - de tudtuk, hogy autóval nem találjátok meg őket időben. Apa morgott mert igazam van. Ő az az ember aki sosem ismeri el ha tévedett és sosem kér bocsánatot.
Lassan beparkolt a garázsba.