Chapter 6

Az ajtóm neki csapódott a falnak majd közeledő lépteket hallottam. Megijedtem pedig nagyon jól tudtam, hogy kinek a szokása ez az ajtó vagdosás.

- Mads kelj fel! - húzta le anya rólam a takarót. - Visszaaludtál. - harsogta.

- Mi történt? - hallatszott Brie elcsukló hangja, gondolom Ő is frászt kapott. 

- Semmi, Drága te aludj nyugodtan - fordult felé. - Maddy kelj fel! Ma nem viszlek be és késésben vagy.

- Ne Mr. Jeffriessel lesz az első órám - ugrottam ki az ágyból és a fürdőbe rohantam.

- Imádom a csütörtök reggeleket - kacagott rajtam anya és elhagyta a szobámat ezt onnan tudom, hogy megint becsapódott az ajtó.

Megnyitottam a zuhany kabinban a meleg vizes csapot és hagytam, hogy folyón és melegedjen. Levettem kék pizsamámat magamról amit szépen összehajtogatva a mosógép tetejére helyeztem. Hajamat copfba fogtam fejem tetején, hogy még véletlenül se legyen vizes.  Lassan gőz lepte el az egész fürdőszobát, egy horror filmre kezdett hasonlítani ahova mindjárt betér a maszkos gyilkos, hogy vérfürdőt rendezzen a saját szórakoztatására és a tükörre felírjon vérrel a zsaruknak egy üzenetet ami így hangzana "Soha sem kaptok el. Viszlát a következő helyszínen, Idióták." Félrehúztam a fehér zuhanyfüggönyt és a forróvíz alá léptem, bőröm egyből piros lett, de én ezt szeretem mikor minden porcikámat átjárja a meleg. Pár percig csak folyattam magamra a vizet. Leemeltem tusfürdőmet a polcról, melynek hátulját minden egyes alkalommal elolvasok valamiért mintha várnám, hogy új sorok, megjegyzések, felhívások kerüljenek rá. De sajnos mindig ugyanaz marad. Ma nem olvastam el, ma más foglalkoztatja a gondolataimat. Ha igaz az amit Brie mesélt a másik fajról akkor mindent megfognak tenni a vadászok, hogy megtalálják és csapdába csalják szegény lányt. Nem akarom ezt kimondani még gondolni se akarok erre, de megfogják találni...

Tenyerembe nyomtam a levendula illatú gél állagú tusfürdőt, minek olyan rendellenes sárga színe van. Visszahelyeztem a tubust a polcra. Összedörzsöltem  tenyereimet, eloszlattam testemen. Majd leöblítettem. Lassan elzártam a csapot és kiléptem a száraz szőnyegre. Hangos nevetés szűrődött át a szobámból. 

- Ez nem is volt vicces! - kacagott Brie.

- De mégis nevetsz rajta - mintha Rhydian lenne az.

- Ez egy nagyon gonosz vicc volt - harsogta jókedvűen a lány.

- Megérte elmondani, hogy mosolyt csalhassak az arcodra! - köszörülte meg a torkát.

- Ha ilyen vagy a valóéletben mint ezek a poénok akkor inkább megtartom a három lépés távolságot, ha nem baj.

- Nem, nem vagyok ilyen, kedves, aranyos, érzékeny...

- És a szerényt ki ne felejtsd! - vágott a szavába kuncogva.

- Oh. Elnézésért esedezem kisasszony - sóhajtott-nem vagyok egyik se ezek a tulajdonságok közül. Kedves meg csak a barátaimmal vagyok, de velük sem mindig.

- De őszinte vagy ez egy nagy előnyösség. Én idegen vagyok mégis kedves vagy velem, vagyis szerintem.

- Mert te normálisnak tűnsz, egy széna halommal a fejeden - nevette ki. Mire valami puffant a földön talán egy párna ami a srácnak volt címezve.

Tudom, hogy nagyon csúnya dolog hallgatózni, szégyenlem is magamat miatta. Valami furcsa érzés kerített magába mikor együtt nevettek, ez az érzés a hatalmába kerített és nem akart engedni. Kedvem lett volna  kirohanni, hogy ne legyenek kettesben.  Gyorsan megtörölköztem, magamra kaptam  az egyenruhámat . Leengedtem a hajamat  és halkan kinyitottam az ajtót, hogy meglessem miért hallgattak el. 

- Ő itt Shanon, Maddy legjobb barátnője, akitől nem árt magadat távol tartanod - ültek az ágyán és a tavaly nyáron készült fényképeket nézegették amik eddig egy kék pöttyös fotóalbumban pihentek meg. 

- Miért? - nézet rá értetlenül.

- Mert keresi a farkasvérűeket Ő Szörnynek hívja a fajtánkat-vakarta meg a fejét.

- Tudja, hogy ti is azok vagytok?

- Nem, dehogy is, még sejtése sincs róla - magyarázta.

- Lassan indulnunk kéne - jöttem elő 'rejtekhelyemről' megakadályozva, hogy elmesélje Shan történetét. 

- Szia Maddy - köszönt a fiú és mind a ketten engem bámultak-igazad van! - becsukta az albumot és felállt. - Vigyázz magadra Szöszi - kacsintott rá. A lány válaszul bólintott azzal a ravaszkás mosolyával az arcán.

Belül sikoltoztam, Rhydian elpirult, zavarban van.

- Szia - zártam le hidegen a beszélgetést és szemezést. Megragadtam a kezét és  kirángattam az ajtón.

- Mit csinálsz? Tudtommal tudok járni - morogta. Elengedtem kezét, kimentünk a bejárati ajtón és a szokásos útvonalunkon haladtunk a suli felé. Igaz messze van, de szeretek Rhydiannel erre sétálni. Már egy ideje csendben mentünk.

- És öhm... Neked - köhögtem - tetszik Brie?-haraptam el a végét. Tekintetét egyből rám kapta, összehúzta szemöldökét és mosolygott.

- Mi az, folytatódik a tegnapi vallatás? - nevetett.

- Nem, nem, nem dehogy - legyintettem annyira kínos, de muszáj volt megkérdeznem. Kinevette gyors és zavart válaszomat.

- Maddy nem is ismerem - mosolygott. - aranyosnak tűnik, de amint az előbb említettem nem ismerem még.  Miért is kérdezel tőlem ilyeneket?

- Csak érdekelt - gyorsítottam a lépteimen így lehagytam.

- Miért vagy ideges? - jött utánam.

- Nem vagyok ideges - fújtattam. - Csak olyan furcsán viselkedsz a közelében , olyan kedves és védelmező vagy vele.

- Ez nem igaz - megint kinevetett és meglökte a vállamat. - Verseny a suliig? 

Válaszul félre löktem és futni kezdtem.
- Ugye tudod, hogy ma sem győzhetsz le - igyekezett mellém és önelégülten mosolygott.
- Emeljük a tétet aki veszít az ebédet fizeti - harsogtam. Ez egy igazán remek ötlet, mert amúgy sincs nálam pénz. Szegény fiú, ha veszítek és rájön nagyon ideges lesz. De nem zavar.Őrült tempóban rohantunk át az egész városon. A cél már nem volt messze, a 'mezőny' jócskán leszakadva haladt mögöttünk. Az utolsó pár száz métert fej-fej mellett tettük meg. Rhydian hirtelen eltűnt szemeim elöl. Az adrenalin csak úgy lüktetett az ereimben.
- Ne - kiáltottam, mert a szőke fiú felbukkant a sulitól pár méterre. Gyorsítottam a tempón. Talpam égni kezdett olyan érzés volt mintha  forró parázson járkáltam volna.  Utolértem . Lendületből ráugrottam a hátára, és mind a ketten a betonon landoltunk.
- Rhydian ne lazsálj! - nevettem és már futottam is tovább.
-Hé! Ez csalás!-tápászkodott fel.
- És a nyertest üdvrivalgás fogadja! - harsogtam mikor beléptem a suli területére. - Itt a nyertes - mutattam magamra - és a vesztes - cukkoltam. - Semmi gond Rhydian majd legközelebb - ugráltam. - Luzer! - nevettem. Válaszul megforgatta a szemeit.
- Nem akarlak elkeseríteni, de - vakarta meg a fejét. - nincs nálam pénz-húzta a száját.
- Hát ez gáz! - csaptam a homlokomra.
- Gáz? - nézett rám furcsállva.
- Mindegy - legyintettem - nálam sincs pénz - vonogattam a szemöldökömet és próbáltam mosolyt csalni az arcára.