Chapter 4

Sziasztok.:D Megjött a Negyedik rész remélem tetszeni fog. Igaz nagyon laposra sikerült.:S

xoxo Katherina Love

Bementünk a házba. Még mindig nem tudtuk, hogy ki ez a lány. Apa nagyon idegesnek nézett ki, anya pedig halál nyugodtan viselkedett. Ez a nap egyre furcsább és furcsább, a reggel is borzalmas volt Shanont megint piszkálták a Szörnnyel kapcsolatban. Most meg találtunk egy farkasvérű lányt az erdőben. 

- Pincébe vigyük? - kérdezte apa belépve a házba. 

- A kanapéra is jó lesz - mondta anya .

- És ha felébred és bántani akar minket?

- Négyen vagyunk... majd megoldjuk valahogy - elment a pincébe vezető lépcső felé. Apa óvatosan lerakta a kanapéra. Csak figyeltük ahogy lélegzik, egyikünk sem szólalt meg, én azért nem mert féltem, hogy egyből le fog szúrni amiért nem fogadtam szót. 

- Mit fogunk kezdeni a lábával?-érdeklődött Rhydian megtörve a csendet mély hangjával. Ahogy a lámpa fénye rávilágított a lány lábára jobban lehetett látni, hogy a csontja nincs a megfelelő helyen. 

- Skóciából hívunk egy orvost, aki volt már Maddynél is mikor kicsi volt, mert belelépett a gereblyébe. Szerintem újra el kell törni neki, mert ahogy látom már összeforrt.  

Megborzongtam nem lennék most a helyében. Anya egy fiolával a kezében tért vissza. 

- A-anya nem szeretnék büntetésből beleszagolni, múltkor is egy hétig az orromban volt a szaga - néztem rá ijedten, mert a fiolában egy zöld lé volt aminek a bűze irritálja a farkasokat. 

-Butus! - kuncogott - Ezzel fogjuk felébreszteni, de remek ötletet adtál!-kacsintott rám. - Nyissátok ki az ablakokat - mondta. Szót fogadtunk neki majd befogtuk az orrunkat. Kinyitotta a kis palackot, párszor elhúzta az orra és a szája között. Fulladozó hangot adott ki és köhögni kezdett.

- Mi ez a bűz? - fintorgott - Hol vagyok? - köhögte - Bántani akarnak? - nézett körbe nagy kerek barna szemeivel.

- Senki sem akar bántani, ha neked sincs szándékodban. - magyarázta nyugtató hangon anya.

- Ed Smith vagyok, a feleségem Eliza, a lányunk Maddy és az osztálytársa Rhydian. Te ki vagy?

Összeráncolta a homlokát és gondolkodott. 

- Öhm... Brie - ismét gondolkodásba esett - Bella. A nevem Brie Bella - diadalmas mosoly ült ki az arcára. 

- Mit keresel itt? Ez a mi területünk.

- Menekülőben voltam mikor beszorult a lábam...

- Ki elöl menekülsz? - vágott a szavába apa.

- Vadászok. Farkasember vadászok - magyaráztam. Mire hangosan felnevettünk, megszeppenve figyelt minket.

- Ez farkasvér, nem vérfarkasság azt a filmesek használják - okoskodtam. - Rhydian is azt hitte... - csúnyán nézett rám a fiú ezért jobbnak láttam ha elhallgatok.

- Walesi vagy? - kérdezte Brie. Megint felnevettünk.

- Nem. Az anyukám volt az - mosolygott.

- Te honnan származol? - kíváncsiskodtam.

- Brooklynban születtem. De én nem vagyok olyan suttyó mint az ottani emberek.

- Brooklynból eljöttél egészen idáig? - esett le mindenki álla. Az nagyon nagy távolság és nem hiszem, hogy buszozott volna. Bólintott.

- Kaphatnék egy pohár vizet?

- Mindjárt hozom - sietős léptekkel hagyta el anya a szobát.

-Hol vannak a szüleid?-faggatta tovább apa. 

- Ők - meredt maga elé-meghaltak-el sápadt és szemében könnyek jelentek meg - a vadászok megölték őket, mert mi a másik fajhoz tartozunk.

- Azt hittem az csak legenda, akkor te képes vagy arra? - kérdezte apa sejtelmesen. 

- Még nem, még csak az első teliholdon vagyok túl - megtörölte a szemét.

- Milyen másik faj? - kérdeztem. Nekem erről senki sem mondott semmit a családom már megint eltitkol előlem valamit. Senki sem óhajtott válaszolni. A lány megpillantotta a lábát és kikerekedtek a szemei.

- Meg lehet gyógyítani - mondta Rhydian.

- Ez a szag-fintorgott - nem akar szűnni - felült a kanapén.

- Tudom borzalmas - kuncogtam. Úgy látom lezárta a kérdezgetős témát. A házat kezdte kémlelni.

Anya jött vissza egyik kezében egy pohár víz volt a másikban pedig egy hatalmas hús darab ékeskedett a tányér tetején. 

Szeme összeszűkült és mozdulatlanul bámulta a húst mintha beakarná cserkészni.

- Tessék ez a tied, fogyaszd egészséggel - nyomta a kezébe a kedvenc kék tányéromat. Anyát bámulta, hogy tényleg szabad-e. Mire anya bólogatott és kedvesen mosolygott.

- Köszönöm szépen - vigyorgott és neki állt elpusztítani. Rhydian nagyot nyelt és figyelte.

- Te is kaphatsz-mondta anya és kihúzta a konyhába - Ed kijönnél egy kicsit?

- Persze - és apa ment. Ketten maradtunk a szobában. Csak a nyelés és a rágás hangját lehetett hallani.

Nem telt bele pár perc se mire Brie elöl eltűnt a hús. Kintről veszekedés hallatszott be.

- Köszönöm szépen. Nagyon finom volt - vigyorgott rám. Láthatóan visszatért az életkedve. 

Kínos csend fészkelte be magát a nappaliba. Kétségbeesetten figyelt ahogy beülök a fotelba. 

- Nincs hova menned, még Brooklynban sem? - jött vissza mindenki. Megrázta a fejét és az arcába omlott a kócos haja, amit rögtön a füle mögé tűrt. Kicsit így hasonlított egy hódra.

- Arra jutottunk, hogy maradj itt. Mi vigyázunk rád mintha most fogattunk volna örökbe - mosolygott anya. 

- Komolyan? - csillant fel a szeme. Apára várt a válasz de Ő nem akart rá semmit sem mondani ezért anya egy határozott mozdulattal hátba vágta. Ezt a jelenetet muszáj volt megmosolyognom, tudom, hogy az asszony verés az bűn és ha valaki a férjét veri?! 

- I-Igen - morogta apa. Látszott rajta, hogy Ő nincs benne, de ez van. Nekem nagyon szimpatikus a lány, annak ellenére, hogy nem ismerem én örülök neki, hogy marad.

- Nagyon szépen köszönöm - fakadt sírva. Anya mellé ült és megölelgette.