Chapter 8 Part 1

*Brie szemszöge*

Hol is kezdjem?! Pár nap leforgása alatt új családom lett, új iskolába járok egy számomra teljesen idegen városban. Szüleimet megölték aminek szemtanúja lehettem, legbelül darabokra törtem, de igyekszem az új család előtt nem mutatni, így is hatalmas teher lehet számukra még egy embert ellátni élelemmel és ruháztatni. Nagyon sokkal tartozom a Smith családnak amiért befogadtak ezért a brooklyni stílust próbálom mellőzni és a legjobban viselkedni, hogy ne kerüljünk összetűzésbe velük. Összetehetem a két kezemet amiért Ők találtak rám.
Másodjára megyek ebbe az iskolába, tegnap voltunk beiratkozni. Tudtam, hogy nem az lesz a legjobb napom, de azért mégis jobb fogadtatásra számítottam, a lányok megvetve néztek végig rajtam. Nem tudom, hogy mit ronthattam el ilyen gyorsan, de úgy érzem már kiközösítettek. Pedig csak annyit csináltam, hogy ebédnél Maddy és Rhydian mellé ültem.
Kora reggel kidobott az ágy, egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Egy órán keresztül csak feküdtem és bámultam a plafont. A gyomrom ököl méretűre szorult össze az idegességtől ez lesz az első igazi napom az iskolában. Nem lesz könnyű. Minden lehető rossz dolgot ami ma csak történhet összegyűjtöttem magamban amitől még idegesebb lettem.
Olyan hat óra körül kimásztam az ágyból és elfoglaltam a fürdőszobát. Levettem a pizsamámat amit rendetlenül a földre hajítottam. Megengedtem a csapokat és beálltam a víz alá amitől teljesen felfrissültem. Véletlenszerűen kiválasztottam egy tusfürdőt a polcról megszagoltam, liliom illata volt. Bekentem vele testem minden porcikáját. Igyekeztem lassan csinálni a dolgokat, hogy teljen az idő, de nem igazán sikerült. Leöblítettem magamról, elzártam a vizet majd kiszálltam. Testem köré tekertem a törölközőt, felszedtem a földről az odahányt ruhadarabjaimat és bementem a szobába ahol Maddy még aludt. Nem akartam nagy zajt csapni ezért megpróbáltam halkan kivenni a ruháimat, amiket tegnap kaptam Mrs. Smithtől. Kiválasztottam egy fekete nadrágot amit egy barna övvel dobtam fel, fehér pólót és egy világos farmer kabátot. Mivel még nem kaptam meg az egyenruhámat ezért még abban mehetek amiben szeretnék, ez egy tök átlagos szett amivel remélem nem vívom ki a tanárok haragját.
Rápillantottam az órára ami hat óra tizenöt percet mutatott. Nem akarom elhinni, hogy ennyire gyors vagyok, mikor otthon mindig mindenhonnan elkéstem. Lábujjhegyen próbáltam elsétálni az ajtóig amikor a padló nyikorogni kezdett.
- A fas... - gyorsan a számra csaptam, mert nem akartam felébreszteni a lányt és még azért, mert a brooklyni stílus nem ide való nem káromkodhatok. Maddy morgott és fordult egyet. Idegesen kifújtam a levegőt és tovább haladtam. Magam mögött becsuktam az ajtót és a konyha felé vettem az irányt. Még senki sem volt ébren. Arra gondoltam, hogy csinálok nekik reggelit hálám jeléül.
Istenem Brie olyan hülye vagy, egy reggelivel nem lehet kifejezni a háládat - szúrtam le magamat gondolatban.
Semmi baj! Ne idegesítsd fel magadat ilyen apró dolgokon, megcsinálod és kész -  folytattam magamban. Tisztára mint egy skizofrén.
Úgy döntöttem, hogy palacsintát fogok nekik sütni. A palacsintákat nutellával kentem meg majd háromszög alakúra hajtottam és rátettem a tányérokra. Kidíszítettem a tányérokat egy - egy gombóc fagyival, pár eper darabbal és sok tejszínhabbal. Mr és Mrs Smithnek főztem kávét, megterítettem és vártam, hogy ébredezzenek. Közben magamnak is töltöttem egy pohár kávét amit lassan kortyolgattam. Majd nekiálltam elmosni a piszkod edényeket, Mrs Smithnek tegnap sok dolga volt így nem ért rá ezért megcsináltam helyette. Hangokat hallottam a hátam mögül ezért megfordultam.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - mosolyogtam rá.
- Hahaha de vicces kedve van már korán reggel valakinek - gúnyolódott. - Mi ez a finom illat?
- Palacsinta - mutattam az asztalra. - hogy iszod a kávét?
- Sehogy, nem szeretem - mosolygott. Odaszaladtam kihúztam neki a széket, helyet foglat majd betoltam.
- Igazi úri ember vagy - nevetett.
- Oh! Ne fényezd az egomat - igazítottam meg a hajamat. Felemeltem a pulton heverő bögrémet és belekortyoltam a forró kávéba.
- Ez nagyon finom lett! Máskor is csinálj ilyet! - vigyorgott és tömte magába reggelijét.
- Talán - mosolyogtam.
- Köszönöm szépen - mondta mikor jó ízűen elfogyasztotta. - Sietek az öltözéssel nem akarom, hogy miattam kerülj az első napodon büntetésbe - azzal el is viharzott.
Elmostam Maddy tányérját is.
- Jó reggelt konyhatündérke - mosolygott büszkén Mrs Smith.
- Szép reggelt - fordultam meg.
- Ezt te sütötted? -döbbent le.
- Igen, arra gondoltam, hogy megkímélem a reggeli csinálásától - mosolyogtam szelíden.
- Nagyon aranyos vagy! Nyugodtan tegezz már a családunk tagja vagy - megsimogatta a buksimat. Válaszként bólintottam.
- Brie indulás! - futott ki Mads a szobából, táskáját ledobta az ajtó előtt felhúzta bakancsát és nyitotta az ajtót. - Szia anya! - kiáltotta.
- Viszlát! Azaz szia - zavarodtam meg és a lány után futottam.
Felszálltunk a buszra majd leültünk egymás mellé.
- Ideges vagy? - kérdezte.
- Nem - hazudtam.
- Látszik rajtad - nevetett. - Nyugi nem lesz semmi gond - tette nyugtatóan kezét a vállamra.
- Remélem - sóhajtottam. Az út hátralévő részét csöndben tettük meg.
- Szia Rhydian - szállt le a buszról a lány.
- Hello - mély hangjától mosolyra húzódott a szám. Különös.
- Szia - köszöntem a busz lépcsőjének tetejéről.
- Hadd segítsek - tolta arrébb Maddyt és a kezét nyújtotta. Megfogtam kezét.
- Köszi - ugrottam le az utolsó lépcsőfokról.
- Igazán nincs mit - legyintett.
- Mióta vagy ilyen? - fintorgott Maddy. Rhydian nem válaszolt rá. Elindultak az iskola bejáratához. Pár másodpercig csak álltam még ott. Az idegesség eluralkodott rajtam. Nem akarok oda bemenni. Kapkodni kezdtem a levegőt.
- Tudom milyen rossz az első nap - jött vissza Rhydian. - Minden rendben lesz! - mosolygott rám olyan rossz fiús mosollyal. - Akkor jössz?
Bólintottam és minden ok nélkül mosolyra húzódott a szám.